Ezzel elkezdem az esküvőnk hiteles krónikáját :) Már az előkészületek is hosszú lesz, ezért akit ez a rész nem érdekel, nyugodtan ugorjon az “esküvő” részhez :)
Az egész körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Egerben voltunk, és apuék leültettek minket, hogy ideje lenne elkezdeni az esküvő szervezését, elvégre alig több, mint egy év van hátra. Hát... akkor még nem nagyon szállt meg az ihlet, annyit találtunk ki, hogy Eger környékén legyen, mivel én arrafelé valósi vagyok. Szülői unszolásra összeírtuk a vendégek listáját (ami aztán később többször bővült, majd a lemondásokkal szűkült is), és ennyi volt aznapra. Majd pár héttel később el lettünk “rángatva” az első potenciális esküvői helyszín megtekintésére, ami egyébként nagyon tetszett, egy lovastanya volt :) Majd újabb pár hét múlva újabb helyszín-jelölt következett, ez már egy féig szocreál, de azért kulturált hotel (az Eger hotel), ezt is megnéztük, és ekkor pánikoltam be, hogy kicsúszik a szervezés a kezünk közül (mármint Imi és az én kezem közül), és abszolút olyan lesz az esküvő, amilyennek a szülők akarják, viszont a mi elképzeléseink egyáltalán nem tudnak kibontakozni. Ezért lóhalálában elkezdtem helyszíneket nézni, megkérdeztem az egri ismerősöket, meg nyomoztam az internetes fórumokon, ajánlatokat kértem, és aztán megnéztünk még 4 helyszínt, ami szóba jöhetett, ezek közül a Hotel Flóra nem volt túl hangulatos (hatalmas sötét terem, és vacsoraidőben a szállóvendégek társaságát is élvezhettük volna), egy másik, nem emlékszem a nevére, túl forgalmas út mellett lett volna, a Kulacs és a Villa Völgy a Szépasszonyvölgyben tetszett, de utóbbi 80 fő alatt nem akart szóba állni velünk, végül a Kulacs és a lovastanya közül a Mátyus lovastanya mellett döntöttünk, bár én paráztam tőle, hogy mi lesz, ha hideg lesz, mivel a lovastanyán egy sátorban, illetve egy lugas alatt volt a helyszín, és az utóbbi három esküvőn, amin voltam, mind júliusban, illetve augusztusban volt, nagyon hideg volt, tudtam, hogy a júliusi időpont nem garantálja a jó időt, ezért csak akkor mertem lefoglalni, amikor biztosítottak, hogy a sátor körbe teljesen zárt, és még mobil fűtőtesteik is vannak :) Persze utólag kiderült, hogy az a sátor nem elég a tánctérnek is, ezért a tánctér mindenképp nyitott lesz, ezért végig bennem volt az aggodalom, és az esküvő előtt hetekig végig az időjárásjelentést néztem.
Helyszínkeresés közben azért nézegettem a ruhákat, próbáltam kitalálni, az enyém milyen legyen, kölcsönözzem vagy varrassam, Imi biztatott a varratásra, mert szerinte a kölcsönzötten meglátszik, ha nem elsőnek kapom meg a ruhát, akkor már kicsit leharcolt, én hajlottam erre, de az aggasztott, hogy még sose láttam varratott menyasszonyi ruhát, “sima” varrónő tud olyat? Na meg akkor ától cettig ki kell találnom a részleteket, és azt el kell tudni magyarázni, és mi van, ha nem érti meg, mit akarok, meg a végén, az esküvő előtt derül ki, hogy nem is lett jó? Pár éve próbáltam nyári ruhát varratni, amikor egyszerűen egyet sem kaptam az alkatomra, és akkor is inkább otthagytam a félkész ruhát a varrónőnél, mert annyira nem azt csinálta, amit mondtam neki... Ezek után nem is értem, hogy mertem mégis varratni... De ekkor még csak október-november volt, úgy éreztem, ráérek, és csak álmodoztam a ruháról. Olvastam közben a fórumokon más esküvőre készülő lányok beszélgetését, és kiakadtam, hogy ők már ennyi idővel előtte mennyi mindent megszerveztek, meg aprólékosan kitaláltak. Annyit tudtam, hogy a helyszínt, a zenekart, a vőfélyt és a fotóst kell minél hamarabb lefoglalni, mert azokat “elkapkodják”. Vőfélyt mindenképp akartunk, hogy legyen, aki az esküvő napján mindent kézbe tart, és gondoskodik arról is, hogy jó legyen a hangulat, de ehhez tényleg jó vőfély kell. Az egyik fórumon ajánlotta valaki Tomit, és be is linkelte a honlapját, ott a hintós előadása alapján mindketten (Imi és én is) beleszerettünk, és azt éreztük, hogy nekünk ez a vőfély kell, és a személyes beszélgetés ebben meg is erősített, úgy éreztük, hogy tudja, mint csinál, és rá lehet bízni az esküvőnket. Fotóst is ő ajánlott, aztán hagytuk magunkat rábeszélni videósra is, zenekart pedig anyu szervezett (őket is lemeóztam az interneten, csak dicsérték őket).
Aztán amikor ezek megvoltak, akkor úgy döntöttünk, hogy márciusig nincs több feladat, elég lesz akkor újra elővenni az esküvő-témát.