2011. július 19., kedd
Készülődés - de ez már az esküvő napján! és egy "kis" izgalom
Kiértünk a tanyára, elfoglaltuk a szobát, a sminkes már ott volt, ő már a megbeszélt idő előtt fél órával megérkezett, biztos, ami biztos, mi mege éppen pontosan - tanulság: a sminkre és az öltözködésre nem elég másfél óra. Ugyanis elmegy egy csomó idő azzal, hogy lepakoljuk a cuccokat, még egy utolsó mosakodás smink előtt, még egy utolsó kör a vécén, még egy utolsó falatot hadd kapjak be, persze úgyse tudok enni, de jaj mi lesz, ha emiatt fotózás közben leszek rosszul, szóval a sminkelést is meg-megszakítottam egy kis kávér, pogácsára. Meg aztán maga a sminkelés se fél óra. Már kész lettem, amikor jött Imi a saját ruháiért, hogy átvigye átöltözni, kiadtuk, majd még ránkszólt, hogy ez eddig rendben, de kéne még egy nadrág is. Ja, itt nincs semmi más, nadrág ha nincs a vállfán, akkor márhol sincs... Itt egészen lezsibbadtam, mert Imi öltözetét még hetekkel korábban elhoztuk Egerbe, és biztos voltam benne, hogy nem több vállfát hoztunk... Már ott tartottam, hogy kész, el van rontva az esküvő, a vőlegénynek nincs normális nadrágja (egy térd alá érő nadrágban jött) - felhívtam aput, akit aki átnézte a szekrényt, tudósított, hogy mik vannak benne (sokminden, kivéve vőlegénynadrágot), majd amikor kétségbeesve megkérdeztem, hogy “akkor most mi lesz?”, akkor legnagyobb nyugalommal közölte, hogy “akkor felveszi Andris nadrágját”. Még meg akartam kérdezni, hogy miért, Andris nadrágja megvan, és egyébként is jó a mérete, de le letten rázva, mert hagyjam már befejezni a mosakodást :) Akkor letettem a telefont, és mondtam Enikőnek, hogy akkor öltözködjünk, ezzel most innen nem tudunk semmit se kezdeni, de a reggeli pálinkák hatásából semmit se éreztem. Ráadásul, amikor felvettem az alsószoknyát, Enikő elkezdte igazgatni benne a karikát (egyetlen volt benne, mert nem akartam nagyon mereven álló szoknyát), kiderült, hogy ez a karika nem nagyon akarja az igazságot, és nagyon instabilan vette fel a formáját, félő volt, hogy az első adandó alkalommal visszarendeződik a megszokott 8-as alakba. Valóban, amikor rajtam volt a ruha, már éreztem is, hogy a merevítő begöndörödött a lábaim köré. Egy ideig küzdöttünk vele, aztán feladtuk, és azzal vigasztaltuk magunkat, hogy aki nem tudja, úgyse veszi észre, de tényleg azért végezte a feladatát, kitartotta a szoknyát, csak még kevésbé szélesen. Azért a karika- és a nadrágdolog miatt nem éreztem éppen rózsásan magamat, ekkor befutott a vőfély, és felírt nekem még egy pálinkát. Amikor ezt megittam, akkor már jobb volt, felhívtam Imit, hogy megvan-e a cserenadrág, kiderült, ő akkor tudta meg, hogy nem az eredeti, hanem a cserenadrágot kapja meg, így ő, mint rossz hírt közölte velem, én meg örültem, hogy legalább van nadrágja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése